Mandalák/Képek a tudattalanból

mandala786725088_5cf92e47db10310color1

Mandala

A szó, az ősi indiai nyelvből, a szanszkritból származik. Jelentése: kör, ív, körszelet, korong. Más vélemény szerint jelentése az elmével is kapcsolatban áll (manas a. m. „elme”). Eredetét tekintve leginkább a buddhista tibeti és indiai kultúrához köthető, ahol ma is, évezredek óta használják meditációs technikákhoz, gyakorlatokhoz. A jógik elmélyedést segítő különféle eszközöket használnak, melyekre támaszkodva szilárdan tarthatják tudatukat meditációjuk tárgyán. Ezek a test- és kéztartások (azaz mudrá), a hangok, ami nem más mint a mantra, a kézbe vehető tárgyak, tehát a vadzsra és a málá, illetőleg az istenségek különféle képi ábrázolásai, azaz a mandala.

orange-500x5001-sunflower-mandala11103

A mandala színeinek jelentése:

 – Fehér: megkönnyebbülés, tökéletesedés, együttérzés, nyugalom.
 – Fekete: titok, megérzés, belátás, újjászületés.
 – Szürke: lelki gyógyulás, szelídség, szeretet, hűség.
 – Sárga: barátságosság, fogékonyság, természet, intelligencia.
 – Kék: elégedettség, ellazulás, harmónia.
 – Tűzpiros: rettenthetetlenség, hatalom, változás, szerelem.
 – Bíbor: emberszeretet, idealizmus, bölcsesség.
 – Rózsaszín: érzékenység, a “belső” gyógyulása, egyetemes gyógyulás.
 – Narancs: önkontroll, vitalitás, becsvágy, megérzés.
 – Zöld: növekedés, bizalom, kapcsolat, gyógyulás, nyugalom.
 – Barna: földközelség, stabilitás, tudatos kötődés a környezethez.
 – Ezüst: érzékfölötti, természetfölötti képességek, áradó érzelmek, jólét.

images-5images-4images-6

C. G. Jung és a mandalák titka

letoltes

C. G. Jung svájci pszichológus munkásságában kiemelkedő szerepet játszottak a mandalák, amik a Self teljességét képviselik és amiken keresztül az univerzum energiája mutatja meg magát a léleknek.

Carl Gustav Jung (1875 – 1961) jelentősége a pszichológia atyjával, Sigmund Freudéval vetekszik. Olyan, ma már köznapivá vált fogalmakat vezetett be, mint az archetípusok, kollektív tudattalan, extra- és introverzió, szinkronicitás, komplexus. Elméleti konstruktumainak befolyása a pszichológián túl ma már átterjedt és kibogozhatatlan mélységben beleivódott a pszichiátria, filozófia, irodalom, antropológia tudományának szövetébe.

Individuáció

Jung egyik fontos koncepciója volt az individuáció – az a folyamat, amelyben az egyén önmagává válik, felfedezi valódi belső self-jét, integrálja önmaga ellentétes kvalitásait a tudatos és tudattalan tartalmainak felfedezése által.

Az individuáció első lépcsője Jung szerint az archetipikus árnyékkal, saját magunk sötét oldalával való megbarátkozás – Jung úgy is hívta, hogy “A Bátorság Első Tette”. Az individuáció második lépcsője a kollektív tudattalan anima és animusz témájával, az egyén maszkulin és feminin aspektusaival foglalkozik. Az anima a férfi psziché feminin aspektusa, mint például a szelídség, türelem, törődés, természetközelség, megbocsátás. Az animus a női psziché férfi aspektusa, például harc, felelősség, vezetés, kontroll formájában. Az individuáció összes lépcsőjének megmászása után a transzcendencia, vagyis a Self-fel való egyesülés következhet be.

Mandalák / Képek a tudattalanból

Mandalákat évezredek óta használnak sok ősi kultúrában, köztük a buddhizmusban, hinduizmusban, indiánok és ausztrál őslakosok szertartásaiban az univerzum és az egység ábrázolására. A mandala lehet kör vagy négyzet alakú absztrakt kép, amelyeket általában a figyelem fókuszálására, a végtelennel való kapcsolatunk emlékeztetőjeként alkalmaztak.

Jung a keleti vallások tanulmányozása útján jutott el a mandalák használatáig pszichológiai praxisában, s terjesztette el a mandalákat a nyugati gondolkodásban. Úgy tekintette a mandalákat, mint az egyén egység felé törekvésének, növekedésének, fejlődésének szimbólumát. A mandalákat az emberi psziché felfedezésére alkalmas eszköznek vélte és a Self teljességének pszichológiai kifejeződéseként tekintett rájuk.

Jung és a mandalák

Jung szerint a mandala segít kiegyensúlyozni a psziché rendellenességeit azáltal, hogy az egyszerű és szabályos minták a mandala központjához vezetnek, amihez minden kapcsolódik. Szerinte ez a természet öngyógyító erejének megnyilvánulása, ami nem a tudatos tartományból, hanem az intuícióból, belső impulzusokból származik. Ezért is lehet jelen a mandala annyi kultúrában – a kollektív tudattalanból származik, magyarázta Jung. Ebben a középponti állapotban minden ellentét és dualitás feloldódott, a kozmosz és a személy eggyé vált.

Mandala – szem

Jung pácienseit, akiknek fogalmuk sem volt arról mi lehet az, mandala rajzolására kérte fel. A rajzok alapján volt képes beazonosítani bizonyos érzelmi rendellenességeket, majd a teljesség felé vezető úton dolgozni. A nyugtató és fókuszáló hatás mellett Jung észrevette, hogy a fejlődés útján páciensei nagyon hasonló mandalákat alkotnak.

A mandala szerinte olyan, mint egy sablon az elme számára, egy minta a rendre és a békére, ami a problémák, félelmek, szenvedélyek és egyéb pszichés elemek káoszából, mint egy változatlan középpont, kiemelkedik. Ezt a középpontot a hindu hagyományban bindunak is nevezik.

A mandala úgy tekinthető, mint lenyomata a mindannyiunkban ott élő alapvető struktúrának. Felismerjük általa a kozmoszban elfoglalt helyünket, ahonnan egyszerűen csak elkóboroltunk. A mandala segítségével visszatérhetünk hozzá. A szemet Jung a mandala prototípusának tekintette: a látást és a fényt szimbolizálja, a nyílást, amelyen keresztül az univerzum energiája megmutatja magát a léleknek. A szem mandalája az egyén és a kozmosz egyesülése.

  • http://mandalazone.com/wordpress/archetype-of-wholeness-jung-and-the-mandala/
  • http://creatingmandalas.com/psychology-of-the-mandala
  • http://fractalenlightenment.com/14683/life/carl-jungs-psychological-diagnosis-using-mandalas
  • Wikipédia